Szülésindítás labirintusjárással

A labirintus földanya, anyaméh, születés és termékenység szimbólum is. Az út, amit a fogantatáskor bejárunk, majd az anyaméhben, a test középpontjában eltöltött idő, végül a testből kifelé vezető út újra bejárható, átélhető egy labirintusban. Erről egy külön bejegyzésben részletesen írok majd. Itt most azt mesélem el, hogyan segített hozzá a labirintusjárás a természetes, könnyű szüléshez.

Az első terhességem végén, a 40. héten szerettem volna megbeszélni a babámmal az előttünk álló fontos eseményt, az Ő születését. A várandósság alatt rendszeresen jógáztam, volt "sankalpám" is (olyan egyszerű, pozitív mondat, amiben megfogalmazok egy célt, pl. "Könnyen és természetesen hozom világra a babámat."), amelyet a gyakorlatsor végén, relaxált állapotban ismételgettem magunknak. A 9 hónap alatt igyekeztem felvenni vele a kapcsolatot és figyeltem, hogyan alakulnak bennem eközben az anyai érzések.

Az építés - kavicsok szimbolikája

A 40. héten végül - egy szép tavaszi napon - kimentem a kertbe és kavicsokból kiraktam egy kis háromkörös labirintust. Azért ezt az alakzatot választottam, mert kis méretű, kevés anyag felhasználásával, rövid idő alatt elkészül, és a hármas szám szimbolikája jól illik a várandósság 9 hónapjához. Emellett ez az alakzat a legősibb, legalább 5000 éves múltra tekint vissza az emberiség történetében.

Az építés elég sokáig tartott, mert hajolni már nem tudtam, a guggolás is fárasztó volt, de rengeteg időm volt rá, így szép kényelmesen el is készültem vele. Amíg raktam a köveket, feltűnt, hogy szinte minden darab erős asszociációkat kelt bennem alakjával, színével, méretével. Találtam gyerekcipő alakút - ezt a kijárathoz tettem; volt medencecsontra emlékeztető - ez a kijárathoz vezető utolsó fordulóba került. A szívalakút betettem középre. Végül minden kavics megtalálta a helyét. Mire elkészült az alakzat, minden kavicshoz kapcsolódott valamilyen érzés, aktiválódott egy régi emlék - a labirintus megtelt élettel.

A bejárás

Megálltam a bejáratnál és egy kicsit elcsendesedtem, figyeltem a légzésem és figyeltem a baba mozgását. Aztán lassan elindultam az óra járásának megfelelő irányba a labirintus körül. Három kört tettem, így energetizáltam az építményt és én is felkészültem a belépésre. Vettem egy mély levegőt és beléptem.

Az első körben elmeséltem a babámnak az első trimeszter eseményeit, hogy hogyan növekedett bennem, milyen érzésekkel és gondolatokkal vártuk őt az apjával, hogyan reagált a család a hírre, hogy jön.

A második körben elmeséltem neki a második trimeszter történéseit. Nagy segítség volt, hogy a várandósságról végig naplót vezettem, így nem kellett sokáig kutatnom az emlékezetemben. Ekkor alakítottuk ki a szobáját, vettük meg a bababútort, babakocsit. Karácsonyra már ő is kapott játékot, ruhát, amelyek a szobájában várják, hogy kibújjon.

A harmadik körben az utolsó három hónapról meséltem, az utolsó simításokról, a nagy készülődésről.

Végül bejutottam a középpontba. Itt megálltam és figyeltem egy kicsit a légzésem és a babám. Majd elmeséltem, milyen a kinti világ, miért lesz érdemes kibújnia. Hogy először fog látni minket, a szüleit és mi is alig várjuk, hogy megpillantsuk, megöleljük. Hogy lesz itt neki finom tej, puha ruhácskák, takarók. Rengeteg érdekes játékot lehet majd játszani, ha kicsit megnő. Észre vettem, hogy magam számára is most először fogalmazom meg, miért olyan jó hely a külvilág.

Amikor elindultam kifelé, arról beszéltem neki, hogyan zajlik majd a szülés, milyen fázisai vannak. Mi az, amiben ő tud segíteni és mit fogok én megtenni azért, hogy minél könnyebb legyen megszületnie. Azt is elmondtam neki, hogy van még ideje, akkor induljon el kifelé, amikor úgy érzi, készen áll rá. Ahogy a medencecsont alakú kőhöz értem, megálltam egy pillanatra. Úgy éreztem, ez a legfontosabb hely a labirintusban, ha itt átjutunk, mindjárt kint vagyunk. Igyekeztem könnyen és gyorsan átbújni itt, átérezni a baba mozdulatát, amivel majd kibújik belőlem. Ahogy haladtam kifelé, fokozatosan én is kinyíltam, megnyíltam a szülésre. Végül a gyerekcipő alakú kavicsnál kiléptem a labirintusból. Hirtelen nagyon szerettem volna, ha már tényleg ott tartunk, hogy a babám kibújt és ráadhatom a kiscipőt.

Kicsit még álltam ott a kijáratnál, majd az óra járásával ellentétes irányba elindultam, háromszor megkerültem az építményt. Így zártam le magamban is a folyamatot.

Pár órával később megindult a szülés

Késő délután jelentkeztek az első fájások, először rendszertelenül, majd 10 perces időközönként. Nem volt nagyon erős, így először csak jóslófájásnak tűnt. Még aludni is tudtam mellette egy kicsit éjjel. Reggel azonban mondtam a férjemnek, hogy be kéne menni a kórházba. A beérkezésünk után 4 órával már kint is volt a kisfiam. Könnyű, természetes szülés volt, nem kértem fájdalomcsillapítót. A fájások között tudtam pihenni, ilyenkor mindig ott láttam, éreztem magam a kertünkben a labirintusban, délutáni napsütésben, és ez nagyon megnyugtató, ellazító érzés volt. A szülés fázisainak végig tudatában voltam, mint egy hosszútávfutó, aki látja a célt és tudja, mennyi van még hátra, így jól be tudtam osztani ez erőmet. Amikor átbújt a medencémen, láttam magam előtt a medencecsont alakú kavicsot, és persze elmondhatatlan volt a katarzis, amikor végre kibújt és magamhoz ölelhettem!