Labirintus mint vajúdás-térkép
Pam England dúla a Labyrinth of Birth című könyvében ismerteti az alábbi művészetterápiás és meditációs gyakorlatot, melyet szülésfelkészítő csoportjain végez kismamákkal.
Először azt gyakorolják a kismamák, hogyan kell hétkörös klasszikus labirintust rajzolni. England szerint a labirintusrajzolás és a közben átélt meditatív állapot nagyon kellemes, az anyukák szeretni szokták. A klasszikus labirintusokra jellemző, hogy egy „magból” indul az ábra szerkesztése. Könyvében a magot a következő szép sorokkal adja át: Ezt a Magot négyezer éve adják át egymásnak az emberek, bábák az anyáknak, anyák lányaiknak, egyik kultúra a másiknak. Most Te kapod meg. (fordítás tőlem)
A labirintus elkészítéséhez nagy méretű (magyar szabvány szerint A3-as) papírt és puha pasztellkrétát vagy bármilyen festéket javasol, valamint a kész mű fixálásához hajlakkot vagy pasztell fixatív sprayt ajánl.
- Első lépés: Válassz ki egy színt és rajzold meg a labirintus magját, majd egy másik színnel a magból kinövő falakat. Ez segít, hogy mindig ellenőrizni tudd, hol tartasz. Később, ha szeretnéd, összemoshatod a színeket.
- A labirintusok lehetnek jobbkezesek és balkezesek, attól függően, a belépés után jobbra vagy balra fordul az út. A jobbkezes labirintust tartják női szimbólumnak, míg a balkezest férfinak. Az anya döntése, melyiket érzi magához közelállónak.
- Második lépés: Készítsd el a lábnyomod! A labirintus bejáratától kb. 5 centire készíts két lábnyomot (A3-as papírra saját lábnyom nem fér rá, legfeljebb egy kicsi festett), ami jelképezi a tudásod és szabadságod alapját. A lábnyom szimbolizálja mindazt, amit megéltél, minden lépést, ami elvezetett Téged ehhez a pillanathoz. Egyesít magában minden tudatos és nem tudatos törekvést, hitet és elvárást, amivel a szülés kapujához érsz. Ezeket addig nem tudod teljes egészében megismerni, amíg el nem indulsz befelé az úton. Emlékeztetnek a lábnyomok arra is, hogy a vajúdás útját nem tudod „kiokoskodni”, muszáj cselekedned, haladnod akkor is, ha nem világos számodra, hol is tartasz éppen és merre vezet a következő lépés.
- Amikor egy utazásra indulunk, felvesszük a kényelmes túracipőnket. Amikor a Szív útján haladunk, az ismeretlenbe, az alvilágba, akkor nem rohanhatunk a cél felé. Épp ezért kezdjük az utunkat mezítláb, minden egyes lépést érzünk a talpunkkal. Mielőtt belépünk a labirintusba, egy pillanatra elcsendesedünk, erőt merítünk az Anyatermészetből, harcosként szembe nézünk azzal, ami ránk vár. Behunyjuk a szemünket és belépünk a születés misztériumába.
- Harmadik lépés: Rajzold meg a Kapud! (eredeti szövegben threshold, ami küszöböt vagy kaput is jelent) Legyen elég széles ahhoz, hogy a labirintus teljes bejáratát kitöltse és elég impozáns, hogy belépés előtt egy pillanatra megállásra késztessen. A Kapuk egyetemes jelképei az átalakulásnak és a transzcendensnek. Két világot választanak el egymástól, az ismertet az ismeretlentől, a világit a szenttől. Szülésnél a Kapu választja el egymástól a Lányt és az Anyát. Állj meg a Kapud előtt, idézd fel a legbensőbb kérdésed vagy szándékod, felejts el mindent, amit terveztél és tudtál. Légy hálás, hívd meg az őseidet, angyalokat vagy szövetségeseket, segítőket.
- Díszítsd ki a kapudat szimbólumokkal, szavakkal, melyek neked jelentősek és a segítségedre lehetnek. Bármi lehet, egy erős oroszlán, egy átalakulásra képes pillangó, rózsák, szív. England egy alvó medvét rajzolt a könyvében, mely a téli álma során egyedül van a barlangjában, hibernációja jelképezi a tudattalanba merülést, a labirintusból kilépés ugyanezen a Kapun pedig az új ösztönöket ébresztő tavasz képzetét hívhatja elő. Képén a medve az egész bejáratot lefedi, ami England szerint olyan, mint a fazékra szorított fedő, ami nem engedi, hogy kiszökjön belőle a meleg és a fűszerek zamata, mielőtt teljesen elkészül az étel.
- A LabOrinth, saját születési labirintusod ezzel el is készült! Próbáld ki, járd be az utat az ujjad segítségével. Figyeld meg, hogy van-e benne hiba. Akkor rajzoltad helyesen, ha az út a bejárattól a középpontig vezet. Ha valahol hibáztál, menj vissza a maghoz és keresd meg a hibát, majd a pasztell vonalakat eldörzsölve javítsd ki.
- Ha minden készen áll, szánj rá egy kis időt, hogy lenyugodj és felkészülj a bejárásra. Válaszd ki, milyen meditációs technika segítségével fogod alkalmazni a labirintusodat. Ezután a nem domináns kezed mutatóujjával indulj el a bejárattól a középpontba, majd onnan vissza. Ez a gyakorlat segít neked abban, hogy beinduljon az intuíciód, nyitottá válj az érzések, emlékek és képek befogadására. Járd végig az utat 3-szor, 7-szer. Ha valami felmerül benned, lassíts, de ne állj meg teljesen! A középpontban kapcsolódj saját középpontoddal, légy befogadó!
Belépés előtt: tedd meg a szükséges előkészületeket, hogy zavartalanul meditálhass. Szánj rá időt, hogy lecsendesedj, megnyugodj, mielőtt belépsz a labirintusba.
Fohászkodhatsz az őseidhez, segítő erőkhöz. Akár testtartásoddal is fokozhatod a pozitív energiák begyűjtését: széttárt, ölelő karokkal vagy összetett kezekkel, meghajolva, ahogy neked természetes.
Amikor belépünk egy hétkörös labirintusba, az elérendő cél, a Középpont látszólag elérhető távolságban van. Ez megfeleltethető annak a kezdeti optimizmusnak és izgatottságnak, amit gyakran megélnek az anyák, amikor elkezdődik a vajúdás. Az út azonban váratlan fordulatot tesz, majd jön még egy és még egy, látszólag egyre távolabb kerülsz a céltól. Az út helyenként egyenes és akadálytalanul visz előre, máskor váratlan fordulatokat rejt, akárcsak a mentális és érzelmi megélésünk a vajúdásról. Szembe találhatod magad váratlan eseményekkel, az érzelmeid hirtelen változásával. Nincs visszaút, nincsenek rövidebb utak, egyetlen úton tudsz csak haladni előre. Egyszerűen tedd csak egyik lábad a másik elé, haladj lépésről lépésre, míg eléred a középpontot.
A Középpontról: Minden lakott helynek van egy középpontja, ami a szíve, a lelke a helynek, pl. az otthonodnak. Minden történetnek van egy szent középpontja, ahol Ég és Föld találkozik. (Magyar népmesékben is felbukkan az Égig érő fa – kiegészítés tőlem). Ez a hely gyakran Világhegy, Világfa, vagy olyan szent hely, melyre templomot, oltárt állítottak az emberek. A Világ Közepe megjelenik mítoszokban, a hely, ahol az első emberek világra jöttek. A labirintus közepe az anyaméh, ahonnan a gyermek megszületik.
A középpontba vezető út során aggodalmaink, izomfeszülésünk oldódik, belső monológunk elhalkul. A középpont tág terébe érve befogadó tudatállpotba kerülünk. Itt megtapasztalhatjuk, hogy olyan összefüggéseknek kerülünk tudatába, melyek addig nem voltak nyilvánvalóak. Elfeledett képek, emlékek (hangok, testérzetek) bukkanhatnak fel. Akár le is hunyhatjuk a szemünket, hogy könnyebben hozzáférhessünk ezekhez a tartalmakhoz. Csak fogadjuk be ezeket, ne kezdjünk el gondolkodni rajtuk, tudatosan megoldani a problémát, csak legyünk jelen, csendben, figyelemmel, elfogadással.
Majd lassan kezdjünk el kifelé lépkedni a labirintusból. A már megtett út bejárása visszafelé hozzásegít, hogy a bent megszerzett tapasztalatokat, ajándékokat integráljuk a testünkbe és tudatunkba, így képesek legyünk visszahozni magunkkal a világba.
England felhívja a figyelmünket arra, hogy a labirintusba belépéskor nem az a cél, hogy elérjük a középpontot, kifelé induláskor pedig nem az, hogy kijussunk! A cél mindig az, hogy az út során megéljünk érzéseket, gondolatokat, befogadjuk a felbukkanó tartalmakat és integráljuk azokat, miközben nyitottak maradunk további ingerek befogadására.
A labirintus egy tükör, ami megmutatja, hogyan élünk, milyen szándékaink vannak. Ahogy bejárjuk az utat, sokat elárul rólunk önmagunk számára. Mennyire hagyjuk magunknak megélni a dolgokat, mennyire sietünk vagy halogatunk?
Amikor kilépünk a labirintusból a Kapun, visszatérünk az életbe. Új tudást hozunk magunkkal, mely szolgálni fog minket és a környezetünket, mindenkit, akivel érintkezünk.